[Evangelium] 2004-09-13

[evangelium at communio.hu]

   2004. szeptember 13. - Aranyszájú (Krizosztomosz) Szent János püspök és
   egyháztanító

   Amikor Jézus  a Genezáreti-tó  partján tanított,  nagy tömeg  gyűlt  köré.
   Ezért bárkába szállt, így ő a tavon volt, az egész tömeg meg szemközt a tó
   partján a földre telepedett. Példabeszédekben tanította őket sok mindenre,
   és tanításában ezt mondta nekik:
   "Halljátok! Íme,  kiment  a  magvető  vetni.  Amint  vetett,  némely  szem
   történetesen az útszélre hullott. Jöttek a madarak és felcsipegették.  Más
   szemek köves  talajra  hullottak, itt  nem  volt elég  a  föld.  Csakhamar
   kikeltek, mert nem kerültek mélyre a földbe. De aztán, hogy forrón  sütött
   a nap, kiszáradtak, mert nem  eresztettek mélyre gyökeret. Voltak  szemek,
   amelyek  bogáncsok   közé   hullottak.  Amint   a   bogáncsok   megnőttek,
   elfojtották, ezért  nem  hoztak termést.  De  volt mag,  amely  jó  földbe
   hullott. Ez  amikor  kikelt  és  kifejlődött,  termést  hozott,  az  egyik
   harminc-, a  másik hatvan-,  a harmadik  százszorosat. Akiknek  füle  van,
   hallja meg!" - mondta.
   Amikor egyedül maradt, tanítványai a tizenkettővel együtt megkérdezték, mi
   a  példabeszédek  értelme.  Így  válaszol   nekik:  "Nem  értitek  ezt   a
   példabeszédet, Hogy  értitek meg  akkor majd  az összes  példabeszédet?  A
   magvető a tanítást  veti. Akikben útszélre  hull a tanítás,  meghallgatják
   ugyan, de  rögtön  jön a  sátán,  s  kitépi szívükből  az  elvetett  igét.
   Ugyanígy, akikben köves  talajra hull  a mag, amikor  hallják a  tanítást,
   szíve- sen fogadják, de nem ver  bennük gyökeret, mert csak a  pillanatnak
   élnek. Ezért ha szorongatás vagy üldözés éri őket az ige miatt,  hamarosan
   megbotránkoznak. És mások, akikben a bogáncsok közé hullik, hallják  ugyan
   a tanítást,  de a  világ gondjai,  a  csalóka gazdagság  és a  többi  vágy
   szívükbe hatol,  elfojtja  az  igét,  úgyhogy  terméketlen  marad.  Végül,
   akikben jó földbe hull, azok hallják a tanítást, magukévá is teszik, és az
   egyik harminc-, a másik hatvan-, a harmadik százszoros termést hoz."
   Mk 4,1-10.13-20

   ________________________________

   2004. szeptember 13. - Hétfő, Évközi 24. hét

   Amikor Jézus a néphez intézett beszédét befejezte, betért Kafarnaumba. Ott
   betegen feküdt egy századosnak a szolgája, akit sokra tartott, s már-már a
   halálán volt.  A százados  már hallott  Jézusról, ezért  elküldte hozzá  a
   zsidók véneit  azzal  a kéréssel,  hogy  jöjjön  el, és  gyógyítsa  meg  a
   szolgáját. Amikor ezek odaértek Jézushoz, nagyon kérték: "Megérdemli, hogy
   teljesítsd kérését.  Szereti  nemzetünket,  a  zsinagógát  is  ő  építette
   nekünk". Jézus tehát velük ment. Amikor már nem voltak messze a háztól,  a
   százados elé küldte a barátait ezzel  az üzenettel: "Uram, ne fáradj!  Nem
   vagyok  rá  méltó,  hogy  betérj  házamba.  Magamat  sem  tartottam   elég
   érdemesnek, hogy  elmenjek érted.  Csak szólj  egy szót,  és meggyógyul  a
   szolgám. Bár magam is alárendelt ember vagyok, szolgálnak alattam katonák,
   s ha  azt mondom  az egyiknek:  Indulj!  - akkor  elindul; ha  a  másiknak
   mondom: Gyere ide! - akkor odajön; vagy ha a szolgámnak: Tedd meg! - akkor
   megteszi." Ennek hallatán Jézus elcsodálkozott. Megfordult, s így szólt  a
   nyomába szegődött tömegnek:  "Mondom nektek, ekkora  hittel még  Izraelben
   sem találkoztam."  Amikor a  küldöttek hazaértek,  a szolgát  egészségesen
   találták.
   Lk 7,1-10