[Evangelium] 2004-09-12

[evangelium at communio.hu]

   2004. szeptember 12. - Évközi 24. vasárnap

   Abban az időben: A  vámosok és a bűnösök  mind jöttek, hogy hallgassák.  A
   farizeusok és  az írástudók  méltatlankodtak  miatta. "Ez  bűnösökkel  áll
   szóba,  sőt  eszik   is  velük"   -  mondták.  Erre   mondott  nekik   egy
   példabeszédet: "Ha  közületek  valakinek  van száz  juha,  és  egy  elvész
   belőlük, nem hagyja-e ott a pusztában a kilencvenkilencet, hogy keresse az
   egy elveszettet, amíg  meg nem  találja? Ha  megtalálja, örömében  vállára
   veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait: Örüljetek ti  is
   - mondja -,  mert megtaláltam elveszett  bárányomat! Mondom nektek,  éppen
   így nagyobb  öröm lesz  a  mennyek országában  egy megtérő  bűnösön,  mint
   kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen.
   Vagy ha egy asszonynak van tíz  drachmája, és egyet elveszít, nem  gyújt-e
   világot, nem  sepri-e ki  a házát,  nem keresi-e  gondosan, amíg  meg  nem
   találja? És ha megtalálja, összehívja barátnőit meg a szomszédasszonyokat:
   Örüljetek ti  is -  mondja  -, mert  megtaláltam elveszett  drachmámat!  -
   Mondom nektek,  az  Isten angyalai  is  éppígy örülnek  majd  egy  megtérő
   bűnösnek."
   Majd így folytatta: "Egy embernek volt két fia. A fiatalabbik egyszer  így
   szólt apjához:  Apám,  add  ki  nekem az  örökség  rám  eső  részét!  Erre
   szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik  összeszedte
   mindenét és elment egy távoli  országba. Ott léha életet élve  eltékozolta
   vagyonát. Amikor  már  mindenét  elpazarolta, az  országban  nagy  éhínség
   támadt, s  nélkülözni  kezdett.  Erre elment  és  elszegődött  egy  ottani
   gazdához. Az kiküldte  a tanyájára  a sertéseket őrizni.  Örült volna,  ha
   éhségét azzal az eledellel csillapíthatta volna, amit a sertések ettek, de
   még abból  sem  adtak  neki.  Ekkor magába  szállt:  Apám  házában  a  sok
   napszámos bővelkedik kenyérben  - mondta -,  én meg éhen  halok itt.  Útra
   kelek, hazamegyek apámhoz  és megvallom:  Apám, vétkeztem az  ég ellen  és
   teellened. Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak  béreseid
   közé fogadj  be.  Csakugyan útra  kelt  és visszatért  apjához.  Apja  már
   messziről meglátta és  megesett rajta  a szíve. Eléje  sietett, a  nyakába
   borult és megcsókolta. Erre a fiú megszólalt: Apám, vétkeztem az ég  ellen
   és teellened.  Már nem  vagyok méltó  arra, hogy  fiadnak nevezz.  Az  apa
   odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az
   ujjára húzzatok  gyűrűt,  és a  lábára  sarut. Vezessétek  elő  a  hizlalt
   borjút, és vágjátok  le. Együnk  és vigadjunk,  hisz fiam  halott volt  és
   életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek. Az  idősebbik
   fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta
   a zeneszót  és a  táncot.  Szólt az  egyik  szolgának és  megkérdezte,  mi
   történt. Megjött  az  öcséd,  és  apád  levágta  a  hizlalt  borjút,  hogy
   egészségben előkerült  -  felelte.  Erre ő  megharagudott,  és  nem  akart
   bemenni. Ezért az apja kijött és  kérlelte. De ő szemére vetette  apjának:
   Látod,  én  annyi  éve  szolgálok   neked  és  egyszer  sem  szegtem   meg
   parancsodat. És  nekem  még  egy  gödölyét  sem  adtál  soha,  hogy  egyet
   mulathassak  a  barátaimmal.  Most  meg,  hogy  ez  a  fiad  megjött,  aki
   vagyonodat rossz nőkre pazarolta,  hizlalt borjút vágattál  le neki. -  Az
   mondta neki: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. S  illett
   vigadnunk és  örülnünk, mert  ez  az öcséd  halott  volt és  életre  kelt,
   elveszett és megkerült."
   Lk 15,1-32

   ________________________________

   Aktuális:
   Az evangéliumhoz kapcsolódó elmélkedés a következő oldalon olvasható:
   http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-gondolatok.html
   Olvassátok, éljétek és hirdessétek az Evangéliumot!