[Evangelium] 2004-08-30

[evangelium at communio.hu]

   2004. augusztus 30. - Hétfő, Évközi 22. hét

   Abban az időben Jézus elment Názáretbe, ahol (egykor) nevelkedett. Szokása
   szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett.  Izajás
   próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra  a
   helyre talált, ahol ez volt írva:  "Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent  engem
   és  elküldött,  hogy  örömhírt  vigyek  a  szegényeknek,  s  hirdessem   a
   foglyoknak a szabadulást,  a vakoknak  a látást, hogy  szabaddá tegyem  az
   elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje." Összetekerte az
   írást,  átadta  a  szolgának,  és   leült.  A  zsinagógában  minden   szem
   rászegeződött. Ő  pedig  elkezdte  beszédét: "Ma  beteljesedett  az  írás,
   amelyet az imént hallottatok." Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott  a
   fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. "De hát nem József fia ez?" -
   kérdezgették. Ekkor így szólt hozzájuk: "Biztosan ezt a mondást szegezitek
   majd nekem: 'Orvos,  gyógyítsd önmagadat!'  A nagy  tetteket, amelyeket  -
   mint hallottuk - Kafarnaumban végbevittél,  tedd meg a hazádban is!"  Majd
   így folytatta: "Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a  maga
   hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés  idejében,
   amikor az ég  három évre  és hat  hónapra bezárult,  úgyhogy nagy  éhínség
   támadt az egész földön.  De közülük egyikhez  sem kapott Illés  küldetést,
   csak a szidoni Cáreftában  élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus  próféta
   korában is sok leprás  élt Izraelben, s egyikük  sem tisztult meg, csak  a
   szíriai  Námán."  Ezt  hallva,  a  zsinagógában  mind  haragra  gerjedtek.
   Felugrottak, kiűzték őt a városon  kívülre, és fölvezették arra a  hegyre,
   amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt
   közöttük, és eltávozott.
   Lk 4,16-30