[Evangelium] 2004-08-05

[evangelium at communio.hu]

   2004. augusztus 5. - Csütörtök, Évközi 18. hét

   Abban az időben, amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte
   tanítványaitól: "Kinek tartják az emberek az Emberfiát?" Így  válaszoltak:
   "Van,  aki  Keresztelő  Jánosnak,  van,  aki  Illésnek,  Jeremiásnak  vagy
   valamelyik másik prófétának."  Jézus most  hozzájuk fordult:  "Hát ti  mit
   mondtok, ki  vagyok?" Simon  Péter válaszolt:  "Te vagy  Krisztus, az  élő
   Isten Fia." Erre Jézus  azt mondta neki: "Boldog  vagy, Simon, Jónás  fia,
   mert nem a test és  vér nyilatkoztatta ki ezt  neked, hanem az én  mennyei
   Atyám. Én is mondom  neked: Te Péter  vagy, és én  erre a sziklára  építem
   egyházamat, s  az alvilág  kapui  sem vesznek  rajta  erőt. Neked  adom  a
   mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a  földön, a mennyben is meg  lesz
   kötve, s amit  feloldasz a földön,  a mennyben is  fel lesz oldva."  Aztán
   lelkére kötötte tanítványainak, ne mondják el senkinek, hogy ő a Krisztus.
   Ettől  kezdve  Jézus  jelezni  kezdte  tanítványainak:  Jeruzsálembe  kell
   mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól,
   megölik, de harmadnap  feltámad. Péter félrevonta,  és szemrehányást  tett
   neki ezekkel  a szavakkal:  "Isten mentsen,  Uram! Ilyesmi  nem  történhet
   veled." Megfordult és rászólt: "Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz,  mert
   nem arra  van gondod,  amit az  Isten akar,  hanem arra,  amit az  emberek
   akarnak."
   Mt 16,13-23