[Evangelium] 2004-08-02

[evangelium at communio.hu]

   2004. augusztus 2. - Hétfő, Évközi 18. hét

   A csodálatos kenyérszaporítás után  Jézus nyomban szólt a  tanítványoknak,
   szálljanak bárkába, és evezzenek  át a túlsó partra,  addig ő hazaküldi  a
   népet. Miután  hazaküldte,  fölment  a hegyre,  hogy  egyedül  imádkozzék.
   Közben  besötétedett,  s  ő  ott  volt  egymagában.  A  bárka  már   jópár
   stádiumnyira járt a parttól,  hányták-vetették a hullámok, mert  ellenszél
   fújt. Éjszaka a negyedik  őrváltás idején a  víz tükrén elindult  feléjük.
   Amikor  a  tanítványok  észrevették,   hogy  a  vízen  jár,   megrémültek.
   "Kísértet!"  -   mondták,   s   félelmükben   kiabáltak:   Jézus   azonban
   megszólította őket: "Bátorság!  Én vagyok,  ne féljetek!"  Erre Péter  így
   szólt: "Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a  vízen!"
   "Gyere!" - felelte.  Péter kilépett a  bárkából és elindult  Jézus felé  a
   vízen. Az erős szél láttára  azonban megijedt, és amikor merülni  kezdett,
   felkiáltott: "Uram ments meg!" Jézus kinyújtotta a kezét és megfogta.  "Te
   kishitű - vonta kérdőre -, miért kételkedtél?" Amikor beszállt a  bárkába,
   a szél  nyomban  elült. Akik  a  bárkában voltak,  leborultak  előtte,  és
   megvallották: "Valóban Isten Fia vagy!"
   Átkeltek a tavon és Genezáretnél értek partot. Az odavalók felismerték,  s
   az egész környéken hírét vitték. Odahordták  hát mind a betegeket és  arra
   kérték,  hogy  legalább  ruhája  szegélyét  érinthessék.  Aki   érintette,
   meggyógyult.
   Mt 14,22-36