[Evangelium] 2004-07-11

[evangelium at communio.hu]

   2004. július 11. - Évközi 15. vasárnap

   Abban az időben  egy törvénytudó odalépett  Jézushoz, hogy próbára  tegye.
   "Mester - szólította  meg -, mit  tegyek, hogy eljussak  az örök  életre?"
   Megkérdezte tőle:  "Mi  van megírva  a  törvényben? Hogyan  olvasod?"  Így
   válaszolt: "Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből,
   teljes  erődből  és  teljes  elmédből,  felebarátodat  pedig,  mint  saját
   magadat." "Helyesen feleltél. Tégy így, és élni fogsz" - válaszolta  neki.
   De az igazolni  akarta magát, ezért  megkérdezte Jézustól: "Kit  tekintsek
   felebarátomnak?" Erre  Jézus  átvette  a szót:  "Egy  ember  Jeruzsálemből
   Jerikóba ment. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és
   félholtan  otthagyták.  Történetesen  egy  pap  tartott  lefelé  az  úton.
   Észrevette, de elment mellette. Ugyanígy közeledett egy levita is.  Látta,
   de továbbment.  Végül  egy  szamariainak  is arra  vitt  az  útja.  Amikor
   meglátta, megesett rajta a szíve. Odament  hozzá, olajat és bort öntött  a
   sebeire  és  bekötözte,  magát  az  embert  pedig  felültette   teherhordó
   állatára, elvitte  egy  fogadóba és  ápolta.  Másnap elővett  két  dénárt,
   odaadta a  fogadósnak  ezzel a  kéréssel:  Viseld gondját,  és  ha  többet
   költenél, visszatérve megadom neked. - Mit gondolsz, e három közül ki volt
   az igazi felebarátja  annak, aki  a rablók kezébe  került?" "Aki  irgalmas
   szívű volt iránta"  - felelte. Jézus  így folytatta: "Menj  és tégy te  is
   hasonlóképpen."
   Lk 10,25-37

   ________________________________